First attested in 1574. From tölt (“to stuff, fill”) + -elék (noun-forming suffix).[1]
töltelék (plural töltelékek)
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | töltelék | töltelékek |
| accusative | tölteléket | töltelékeket |
| dative | tölteléknek | töltelékeknek |
| instrumental | töltelékkel | töltelékekkel |
| causal-final | töltelékért | töltelékekért |
| translative | töltelékké | töltelékekké |
| terminative | töltelékig | töltelékekig |
| essive-formal | töltelékként | töltelékekként |
| essive-modal | töltelékül | — |
| inessive | töltelékben | töltelékekben |
| superessive | tölteléken | töltelékeken |
| adessive | tölteléknél | töltelékeknél |
| illative | töltelékbe | töltelékekbe |
| sublative | töltelékre | töltelékekre |
| allative | töltelékhez | töltelékekhez |
| elative | töltelékből | töltelékekből |
| delative | töltelékről | töltelékekről |
| ablative | tölteléktől | töltelékektől |
| non-attributive possessive - singular |
tölteléké | töltelékeké |
| non-attributive possessive - plural |
töltelékéi | töltelékekéi |
| Possessive forms of töltelék | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | töltelékem | töltelékeim |
| 2nd person sing. | tölteléked | töltelékeid |
| 3rd person sing. | tölteléke | töltelékei |
| 1st person plural | töltelékünk | töltelékeink |
| 2nd person plural | tölteléketek | töltelékeitek |
| 3rd person plural | töltelékük | töltelékeik |