From vér (“blood”) + -ük (“their”, possessive suffix).
vérük
singular | plural | |
---|---|---|
nominative | vérük | — |
accusative | vérüket | — |
dative | vérüknek | — |
instrumental | vérükkel | — |
causal-final | vérükért | — |
translative | vérükké | — |
terminative | vérükig | — |
essive-formal | vérükként | — |
essive-modal | vérükül | — |
inessive | vérükben | — |
superessive | vérükön | — |
adessive | vérüknél | — |
illative | vérükbe | — |
sublative | vérükre | — |
allative | vérükhöz | — |
elative | vérükből | — |
delative | vérükről | — |
ablative | vérüktől | — |
non-attributive possessive – singular |
vérüké | — |
non-attributive possessive – plural |
vérükéi | — |