First attested in 1842. From vegy- (“chemically”) + tiszta (“pure, clean”). Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]
vegytiszta (comparative vegytisztább, superlative legvegytisztább)
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | vegytiszta | vegytiszták |
| accusative | vegytisztát | vegytisztákat |
| dative | vegytisztának | vegytisztáknak |
| instrumental | vegytisztával | vegytisztákkal |
| causal-final | vegytisztáért | vegytisztákért |
| translative | vegytisztává | vegytisztákká |
| terminative | vegytisztáig | vegytisztákig |
| essive-formal | vegytisztaként | vegytisztákként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | vegytisztában | vegytisztákban |
| superessive | vegytisztán | vegytisztákon |
| adessive | vegytisztánál | vegytisztáknál |
| illative | vegytisztába | vegytisztákba |
| sublative | vegytisztára | vegytisztákra |
| allative | vegytisztához | vegytisztákhoz |
| elative | vegytisztából | vegytisztákból |
| delative | vegytisztáról | vegytisztákról |
| ablative | vegytisztától | vegytisztáktól |
| non-attributive possessive - singular |
vegytisztáé | vegytisztáké |
| non-attributive possessive - plural |
vegytisztáéi | vegytisztákéi |