vész or veszik (“to perish”) + -ett (past-tense and past-participle suffix)
veszett
veszett
veszett (comparative veszettebb, superlative legveszettebb)
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | veszett | veszettek |
| accusative | veszettet | veszetteket |
| dative | veszettnek | veszetteknek |
| instrumental | veszettel | veszettekkel |
| causal-final | veszettért | veszettekért |
| translative | veszetté | veszettekké |
| terminative | veszettig | veszettekig |
| essive-formal | veszettként | veszettekként |
| essive-modal | veszettül | — |
| inessive | veszettben | veszettekben |
| superessive | veszetten | veszetteken |
| adessive | veszettnél | veszetteknél |
| illative | veszettbe | veszettekbe |
| sublative | veszettre | veszettekre |
| allative | veszetthez | veszettekhez |
| elative | veszettből | veszettekből |
| delative | veszettről | veszettekről |
| ablative | veszettől | veszettektől |
| non-attributive possessive - singular |
veszetté | veszetteké |
| non-attributive possessive - plural |
veszettéi | veszettekéi |
(Expressions):