város (“city”) + rész (“part”)
városrész (plural városrészek)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | városrész | városrészek |
accusative | városrészt | városrészeket |
dative | városrésznek | városrészeknek |
instrumental | városrésszel | városrészekkel |
causal-final | városrészért | városrészekért |
translative | városrésszé | városrészekké |
terminative | városrészig | városrészekig |
essive-formal | városrészként | városrészekként |
essive-modal | városrészül | — |
inessive | városrészben | városrészekben |
superessive | városrészen | városrészeken |
adessive | városrésznél | városrészeknél |
illative | városrészbe | városrészekbe |
sublative | városrészre | városrészekre |
allative | városrészhez | városrészekhez |
elative | városrészből | városrészekből |
delative | városrészről | városrészekről |
ablative | városrésztől | városrészektől |
non-attributive possessive - singular |
városrészé | városrészeké |
non-attributive possessive - plural |
városrészéi | városrészekéi |
Possessive forms of városrész | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | városrészem | városrészeim |
2nd person sing. | városrészed | városrészeid |
3rd person sing. | városrésze | városrészei |
1st person plural | városrészünk | városrészeink |
2nd person plural | városrészetek | városrészeitek |
3rd person plural | városrészük | városrészeik |