végzettség (plural végzettségek)
singular | plural | |
---|---|---|
nominative | végzettség | végzettségek |
accusative | végzettséget | végzettségeket |
dative | végzettségnek | végzettségeknek |
instrumental | végzettséggel | végzettségekkel |
causal-final | végzettségért | végzettségekért |
translative | végzettséggé | végzettségekké |
terminative | végzettségig | végzettségekig |
essive-formal | végzettségként | végzettségekként |
essive-modal | — | — |
inessive | végzettségben | végzettségekben |
superessive | végzettségen | végzettségeken |
adessive | végzettségnél | végzettségeknél |
illative | végzettségbe | végzettségekbe |
sublative | végzettségre | végzettségekre |
allative | végzettséghez | végzettségekhez |
elative | végzettségből | végzettségekből |
delative | végzettségről | végzettségekről |
ablative | végzettségtől | végzettségektől |
non-attributive possessive – singular |
végzettségé | végzettségeké |
non-attributive possessive – plural |
végzettségéi | végzettségekéi |
possessor | single possession | multiple possessions |
---|---|---|
1st person sing. | végzettségem | végzettségeim |
2nd person sing. | végzettséged | végzettségeid |
3rd person sing. | végzettsége | végzettségei |
1st person plural | végzettségünk | végzettségeink |
2nd person plural | végzettségetek | végzettségeitek |
3rd person plural | végzettségük | végzettségeik |