From Ádám (“Adam”) + kosztüm (“suit”), calque of German Adamskostüm.[1]
ádámkosztüm
Usually used in its inflected form ádámkosztümben (“in one’s birthday suit”, literally “in birthday suit”).
| Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | ádámkosztüm | ádámkosztümök |
| accusative | ádámkosztümöt | ádámkosztümöket |
| dative | ádámkosztümnek | ádámkosztümöknek |
| instrumental | ádámkosztümmel | ádámkosztümökkel |
| causal-final | ádámkosztümért | ádámkosztümökért |
| translative | ádámkosztümmé | ádámkosztümökké |
| terminative | ádámkosztümig | ádámkosztümökig |
| essive-formal | ádámkosztümként | ádámkosztümökként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | ádámkosztümben | ádámkosztümökben |
| superessive | ádámkosztümön | ádámkosztümökön |
| adessive | ádámkosztümnél | ádámkosztümöknél |
| illative | ádámkosztümbe | ádámkosztümökbe |
| sublative | ádámkosztümre | ádámkosztümökre |
| allative | ádámkosztümhöz | ádámkosztümökhöz |
| elative | ádámkosztümből | ádámkosztümökből |
| delative | ádámkosztümről | ádámkosztümökről |
| ablative | ádámkosztümtől | ádámkosztümöktől |
| non-attributive possessive - singular |
ádámkosztümé | ádámkosztümöké |
| non-attributive possessive - plural |
ádámkosztüméi | ádámkosztümökéi |
| Possessive forms of ádámkosztüm | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | ádámkosztümöm | ádámkosztümjeim |
| 2nd person sing. | ádámkosztümöd | ádámkosztümjeid |
| 3rd person sing. | ádámkosztümje | ádámkosztümjei |
| 1st person plural | ádámkosztümünk | ádámkosztümjeink |
| 2nd person plural | ádámkosztümötök | ádámkosztümjeitek |
| 3rd person plural | ádámkosztümjük | ádámkosztümjeik |