From the obsolete állapik (from the verb áll (“to stand”) + -p (obsolete instantaneous suffix)) + -t (noun-forming suffix).[1][2]
állapot (plural állapotok)
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | állapot | állapotok |
accusative | állapotot | állapotokat |
dative | állapotnak | állapotoknak |
instrumental | állapottal | állapotokkal |
causal-final | állapotért | állapotokért |
translative | állapottá | állapotokká |
terminative | állapotig | állapotokig |
essive-formal | állapotként | állapotokként |
essive-modal | — | — |
inessive | állapotban | állapotokban |
superessive | állapoton | állapotokon |
adessive | állapotnál | állapotoknál |
illative | állapotba | állapotokba |
sublative | állapotra | állapotokra |
allative | állapothoz | állapotokhoz |
elative | állapotból | állapotokból |
delative | állapotról | állapotokról |
ablative | állapottól | állapotoktól |
non-attributive possessive - singular |
állapoté | állapotoké |
non-attributive possessive - plural |
állapotéi | állapotokéi |
Possessive forms of állapot | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | állapotom | állapotaim |
2nd person sing. | állapotod | állapotaid |
3rd person sing. | állapota | állapotai |
1st person plural | állapotunk | állapotaink |
2nd person plural | állapototok | állapotaitok |
3rd person plural | állapotuk | állapotaik |