éles (“sharp”) + -ség (“-ness”, noun-forming suffix)
élesség (usually uncountable, plural élességek)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | élesség | élességek |
accusative | élességet | élességeket |
dative | élességnek | élességeknek |
instrumental | élességgel | élességekkel |
causal-final | élességért | élességekért |
translative | élességgé | élességekké |
terminative | élességig | élességekig |
essive-formal | élességként | élességekként |
essive-modal | — | — |
inessive | élességben | élességekben |
superessive | élességen | élességeken |
adessive | élességnél | élességeknél |
illative | élességbe | élességekbe |
sublative | élességre | élességekre |
allative | élességhez | élességekhez |
elative | élességből | élességekből |
delative | élességről | élességekről |
ablative | élességtől | élességektől |
non-attributive possessive - singular |
élességé | élességeké |
non-attributive possessive - plural |
élességéi | élességekéi |
Possessive forms of élesség | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | élességem | élességeim |
2nd person sing. | élességed | élességeid |
3rd person sing. | élessége | élességei |
1st person plural | élességünk | élességeink |
2nd person plural | élességetek | élességeitek |
3rd person plural | élességük | élességeik |