From év (“year”) + gyűrű (“ring”).
évgyűrű (plural évgyűrűk)
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | évgyűrű | évgyűrűk |
accusative | évgyűrűt | évgyűrűket |
dative | évgyűrűnek | évgyűrűknek |
instrumental | évgyűrűvel | évgyűrűkkel |
causal-final | évgyűrűért | évgyűrűkért |
translative | évgyűrűvé | évgyűrűkké |
terminative | évgyűrűig | évgyűrűkig |
essive-formal | évgyűrűként | évgyűrűkként |
essive-modal | — | — |
inessive | évgyűrűben | évgyűrűkben |
superessive | évgyűrűn | évgyűrűkön |
adessive | évgyűrűnél | évgyűrűknél |
illative | évgyűrűbe | évgyűrűkbe |
sublative | évgyűrűre | évgyűrűkre |
allative | évgyűrűhöz | évgyűrűkhöz |
elative | évgyűrűből | évgyűrűkből |
delative | évgyűrűről | évgyűrűkről |
ablative | évgyűrűtől | évgyűrűktől |
non-attributive possessive - singular |
évgyűrűé | évgyűrűké |
non-attributive possessive - plural |
évgyűrűéi | évgyűrűkéi |
Possessive forms of évgyűrű | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | évgyűrűm | évgyűrűim |
2nd person sing. | évgyűrűd | évgyűrűid |
3rd person sing. | évgyűrűje | évgyűrűi |
1st person plural | évgyűrűnk | évgyűrűink |
2nd person plural | évgyűrűtök | évgyűrűitek |
3rd person plural | évgyűrűjük | évgyűrűik |