ön- (“self-”) + ellátás (“provision, supply”)
önellátás (usually uncountable, plural önellátások)
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | önellátás | önellátások |
accusative | önellátást | önellátásokat |
dative | önellátásnak | önellátásoknak |
instrumental | önellátással | önellátásokkal |
causal-final | önellátásért | önellátásokért |
translative | önellátássá | önellátásokká |
terminative | önellátásig | önellátásokig |
essive-formal | önellátásként | önellátásokként |
essive-modal | — | — |
inessive | önellátásban | önellátásokban |
superessive | önellátáson | önellátásokon |
adessive | önellátásnál | önellátásoknál |
illative | önellátásba | önellátásokba |
sublative | önellátásra | önellátásokra |
allative | önellátáshoz | önellátásokhoz |
elative | önellátásból | önellátásokból |
delative | önellátásról | önellátásokról |
ablative | önellátástól | önellátásoktól |
non-attributive possessive - singular |
önellátásé | önellátásoké |
non-attributive possessive - plural |
önellátáséi | önellátásokéi |
Possessive forms of önellátás | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | önellátásom | önellátásaim |
2nd person sing. | önellátásod | önellátásaid |
3rd person sing. | önellátása | önellátásai |
1st person plural | önellátásunk | önellátásaink |
2nd person plural | önellátásotok | önellátásaitok |
3rd person plural | önellátásuk | önellátásaik |