ön- (“self-”) + ellátó (“providing, supplying”)
önellátó (comparative önellátóbb, superlative legönellátóbb)
Inflection of önellátó | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | önellátó | önellátók önellátóak |
accusative | önellátót | önellátókat önellátóakat |
dative | önellátónak | önellátóknak önellátóaknak |
instrumental | önellátóval | önellátókkal önellátóakkal |
causal-final | önellátóért | önellátókért önellátóakért |
translative | önellátóvá | önellátókká önellátóakká |
terminative | önellátóig | önellátókig önellátóakig |
essive-formal | önellátóként | önellátókként önellátóakként |
essive-modal | — | — |
inessive | önellátóban | önellátókban önellátóakban |
superessive | önellátón | önellátókon önellátóakon |
adessive | önellátónál | önellátóknál önellátóaknál |
illative | önellátóba | önellátókba önellátóakba |
sublative | önellátóra | önellátókra önellátóakra |
allative | önellátóhoz | önellátókhoz önellátóakhoz |
elative | önellátóból | önellátókból önellátóakból |
delative | önellátóról | önellátókról önellátóakról |
ablative | önellátótól | önellátóktól önellátóaktól |
non-attributive possessive - singular |
önellátóé | önellátóké önellátóaké |
non-attributive possessive - plural |
önellátóéi | önellátókéi önellátóakéi |