övez + -et (noun-forming suffix)[1]
övezet (plural övezetek)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | övezet | övezetek |
accusative | övezetet | övezeteket |
dative | övezetnek | övezeteknek |
instrumental | övezettel | övezetekkel |
causal-final | övezetért | övezetekért |
translative | övezetté | övezetekké |
terminative | övezetig | övezetekig |
essive-formal | övezetként | övezetekként |
essive-modal | — | — |
inessive | övezetben | övezetekben |
superessive | övezeten | övezeteken |
adessive | övezetnél | övezeteknél |
illative | övezetbe | övezetekbe |
sublative | övezetre | övezetekre |
allative | övezethez | övezetekhez |
elative | övezetből | övezetekből |
delative | övezetről | övezetekről |
ablative | övezettől | övezetektől |
non-attributive possessive - singular |
övezeté | övezeteké |
non-attributive possessive - plural |
övezetéi | övezetekéi |
Possessive forms of övezet | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | övezetem | övezeteim |
2nd person sing. | övezeted | övezeteid |
3rd person sing. | övezete | övezetei |
1st person plural | övezetünk | övezeteink |
2nd person plural | övezetetek | övezeteitek |
3rd person plural | övezetük | övezeteik |