From ügy (“case, affair”) + -nök (occupational suffix).
ügynök (plural ügynökök)
| Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | ügynök | ügynökök |
| accusative | ügynököt | ügynököket |
| dative | ügynöknek | ügynököknek |
| instrumental | ügynökkel | ügynökökkel |
| causal-final | ügynökért | ügynökökért |
| translative | ügynökké | ügynökökké |
| terminative | ügynökig | ügynökökig |
| essive-formal | ügynökként | ügynökökként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | ügynökben | ügynökökben |
| superessive | ügynökön | ügynökökön |
| adessive | ügynöknél | ügynököknél |
| illative | ügynökbe | ügynökökbe |
| sublative | ügynökre | ügynökökre |
| allative | ügynökhöz | ügynökökhöz |
| elative | ügynökből | ügynökökből |
| delative | ügynökről | ügynökökről |
| ablative | ügynöktől | ügynököktől |
| non-attributive possessive - singular |
ügynöké | ügynököké |
| non-attributive possessive - plural |
ügynökéi | ügynökökéi |
| Possessive forms of ügynök | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | ügynököm | ügynökeim |
| 2nd person sing. | ügynököd | ügynökeid |
| 3rd person sing. | ügynöke | ügynökei |
| 1st person plural | ügynökünk | ügynökeink |
| 2nd person plural | ügynökötök | ügynökeitek |
| 3rd person plural | ügynökük | ügynökeik |