üzlet (“business”) + ember (“man”)
üzletember (plural üzletemberek)
singular | plural | |
---|---|---|
nominative | üzletember | üzletemberek |
accusative | üzletembert | üzletembereket |
dative | üzletembernek | üzletembereknek |
instrumental | üzletemberrel | üzletemberekkel |
causal-final | üzletemberért | üzletemberekért |
translative | üzletemberré | üzletemberekké |
terminative | üzletemberig | üzletemberekig |
essive-formal | üzletemberként | üzletemberekként |
essive-modal | — | — |
inessive | üzletemberben | üzletemberekben |
superessive | üzletemberen | üzletembereken |
adessive | üzletembernél | üzletembereknél |
illative | üzletemberbe | üzletemberekbe |
sublative | üzletemberre | üzletemberekre |
allative | üzletemberhez | üzletemberekhez |
elative | üzletemberből | üzletemberekből |
delative | üzletemberről | üzletemberekről |
ablative | üzletembertől | üzletemberektől |
non-attributive possessive – singular |
üzletemberé | üzletembereké |
non-attributive possessive – plural |
üzletemberéi | üzletemberekéi |
possessor | single possession | multiple possessions |
---|---|---|
1st person sing. | üzletemberem | üzletembereim |
2nd person sing. | üzletembered | üzletembereid |
3rd person sing. | üzletembere | üzletemberei |
1st person plural | üzletemberünk | üzletembereink |
2nd person plural | üzletemberetek | üzletembereitek |
3rd person plural | üzletemberük | üzletembereik |