ős (“ancient, proto-, arch-”) + ellenség (“enemy”)
ősellenség (plural ősellenségek)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | ősellenség | ősellenségek |
accusative | ősellenséget | ősellenségeket |
dative | ősellenségnek | ősellenségeknek |
instrumental | ősellenséggel | ősellenségekkel |
causal-final | ősellenségért | ősellenségekért |
translative | ősellenséggé | ősellenségekké |
terminative | ősellenségig | ősellenségekig |
essive-formal | ősellenségként | ősellenségekként |
essive-modal | ősellenségül | — |
inessive | ősellenségben | ősellenségekben |
superessive | ősellenségen | ősellenségeken |
adessive | ősellenségnél | ősellenségeknél |
illative | ősellenségbe | ősellenségekbe |
sublative | ősellenségre | ősellenségekre |
allative | ősellenséghez | ősellenségekhez |
elative | ősellenségből | ősellenségekből |
delative | ősellenségről | ősellenségekről |
ablative | ősellenségtől | ősellenségektől |
non-attributive possessive - singular |
ősellenségé | ősellenségeké |
non-attributive possessive - plural |
ősellenségéi | ősellenségekéi |
Possessive forms of ősellenség | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | ősellenségem | ősellenségeim |
2nd person sing. | ősellenséged | ősellenségeid |
3rd person sing. | ősellensége | ősellenségei |
1st person plural | ősellenségünk | ősellenségeink |
2nd person plural | ősellenségetek | ősellenségeitek |
3rd person plural | ősellenségük | ősellenségeik |