Borrowed from Latin Cornēlius.
Κορνήλῐος • (Kornḗlĭos) m (genitive Κορνηλῐ́ου); second declension
Case / # | Singular | Dual | Plural | ||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Nominative | ὁ Κορνήλῐος ho Kornḗlĭos |
τὼ Κορνηλῐ́ω tṑ Kornēlĭ́ō |
οἱ Κορνήλῐοι hoi Kornḗlĭoi | ||||||||||
Genitive | τοῦ Κορνηλῐ́ου toû Kornēlĭ́ou |
τοῖν Κορνηλῐ́οιν toîn Kornēlĭ́oin |
τῶν Κορνηλῐ́ων tôn Kornēlĭ́ōn | ||||||||||
Dative | τῷ Κορνηλῐ́ῳ tōî Kornēlĭ́ōi |
τοῖν Κορνηλῐ́οιν toîn Kornēlĭ́oin |
τοῖς Κορνηλῐ́οις toîs Kornēlĭ́ois | ||||||||||
Accusative | τὸν Κορνήλῐον tòn Kornḗlĭon |
τὼ Κορνηλῐ́ω tṑ Kornēlĭ́ō |
τοὺς Κορνηλῐ́ους toùs Kornēlĭ́ous | ||||||||||
Vocative | Κορνήλῐε Kornḗlĭe |
Κορνηλῐ́ω Kornēlĭ́ō |
Κορνήλῐοι Kornḗlĭoi | ||||||||||
Notes: |
|