From көн (kön, “sun”) + байы- (bayı-, “to set”) + -ыш (-ış).
көнбайыш • (könbayış)
singular only | |
---|---|
absolute | көнбайыш (könbayış) |
definite genitive | көнбайыштың (könbayıştıñ) |
dative | көнбайышҡа (könbayışqa) |
definite accusative | көнбайышты (könbayıştı) |
locative | көнбайышта (könbayışta) |
ablative | көнбайыштан (könbayıştan) |
төньяҡ-көнбайыш (tönyaq-könbayış) | төньяҡ (tönyaq) ҡоҙъяҡ (qoźyaq) шимал (şimal) |
төньяҡ-көнсығыш (tönyaq-könsığış) |
көнбайыш (könbayış) мәғрип (məğrip) |
![]() |
көнсығыш (könsığış) шәреҡ (şəreq) ал (al) |
көньяҡ-көнбайыш (könyaq-könbayış) | көньяҡ (könyaq) төшлөк (töşlök) ҡибла (qibla) |
көньяҡ-көнсығыш (könyaq-könsığış) |