об- (ob-) + макну́ть (maknútʹ)
обмакну́ть • (obmaknútʹ) pf (imperfective обма́кивать)
perfective aspect | ||
---|---|---|
infinitive | обмакну́ть obmaknútʹ | |
participles | present tense | past tense |
active | — | обмакну́вший obmaknúvšij |
passive | — | — |
adverbial | — | обмакну́в obmaknúv, обмакну́вши obmaknúvši |
present tense | future tense | |
1st singular (я) | — | обмакну́ obmaknú |
2nd singular (ты) | — | обмакнёшь obmaknjóšʹ |
3rd singular (он/она́/оно́) | — | обмакнёт obmaknjót |
1st plural (мы) | — | обмакнём obmaknjóm |
2nd plural (вы) | — | обмакнёте obmaknjóte |
3rd plural (они́) | — | обмакну́т obmaknút |
imperative | singular | plural |
обмакни́ obmakní |
обмакни́те obmakníte | |
past tense | singular | plural (мы/вы/они́) |
masculine (я/ты/он) | обмакну́л obmaknúl |
обмакну́ли obmaknúli |
feminine (я/ты/она́) | обмакну́ла obmaknúla | |
neuter (оно́) | обмакну́ло obmaknúlo |