Emilio Segrè (tsz. Emilio Segrès)
Emilio Segrè 1905. február 1-jén született az olaszországi Tivoliban, zsidó családban. Tanulmányait a Római Egyetemen (La Sapienza) végezte, ahol először mérnöki, majd fizikusi pályára váltott. Mestere a legendás Enrico Fermi volt, akinek kutatócsoportjához tartozott – ez a „Fermi-csoport” lett a 20. századi nukleáris kutatás egyik bölcsője.
Az 1930-as években Segrè intenzíven foglalkozott atommagfizikával és radioaktivitással. 1937-ben, miközben az Egyesült Államokban járt, a kaliforniai Berkeley laboratóriumból kapott egy ciklotronban besugárzott molibdénmintát. Ennek vizsgálatával felfedezte a technéciumot (Tc) – az első mesterséges kémiai elemet, amely nem fordul elő stabil formában a természetben. Ez volt a 43-as rendszámú elem, amely addig hiányzott a periódusos rendszerből.
A technécium felfedezése fontos mérföldkő volt a nukleáris kémia és a mesterséges elemek kutatásában.
Az 1938-ban bevezetett faji törvények miatt, amelyek kizárták a zsidó származásúakat az állami pozíciókból, Segrè elvesztette egyetemi állását Olaszországban. Mivel már korábban kapcsolatban állt amerikai kutatóintézetekkel, végleg az Egyesült Államokba költözött, és a Kaliforniai Egyetemen kapott állást.
Itt kezdődött amerikai karrierjének legintenzívebb szakasza, amely alatt az atomenergia és a részecskefizika élvonalába került.
A második világháború alatt Segrè csatlakozott az amerikai Manhattan-projekthez, a titkos kutatási programhoz, amelynek célja az atombomba kifejlesztése volt. A Los Alamos-i laboratóriumban dolgozott, ahol a plutónium vizsgálatában és a bomba szerkezeti problémáinak megoldásában játszott kulcsszerepet.
Részvétele ebben a katonai projektben – akárcsak sok más fizikus esetében – ellentmondásos érzéseket váltott ki benne. Bár tudósként a legnagyobb kihívások közepén dolgozhatott, a fegyver pusztító hatása mély nyomot hagyott benne.
A háború után Segrè visszatért a tudományos kutatáshoz, és a Berkeley-i Rad Lab-ben dolgozott tovább. Itt indult együttműködése Owen Chamberlainnel, amellyel az 1950-es években új fejezetet nyitottak a részecskefizikában.
1955-ben felfedezték az antiproton létezését, vagyis a proton antirészecséjét. Ez megerősítette Paul Dirac elméletét az antianyagról, amely szerint minden részecskének létezik egy ellentettje. Az antiproton felfedezése forradalmi áttörést jelentett, mivel nem csupán alátámasztotta a kvantumtérelméletet, hanem új utakat nyitott az anyag és antianyag közti szimmetria vizsgálatában is.
Ezért az eredményért 1959-ben megosztott fizikai Nobel-díjat kaptak Chamberlainnel.
Segrè nemcsak kutatóként, hanem tudománytörténészként is aktív volt. Több könyvet írt a modern fizika történetéről, különösen azokról a tudósokról, akikkel együtt dolgozott.
Ezek közül a legismertebbek:
Munkái nemcsak tudományos jelentőséggel bírnak, hanem egyben történelmi dokumentumok is, mivel hitelesen mutatják be a második világháború és a hidegháború tudományos hátterét.
Segrè a Kaliforniai Egyetemen tanított évtizedeken át, ahol számos tehetséges fizikus pályáját indította el. Kiemelkedő pedagógus volt, aki szenvedéllyel adta át tudását, és aki nemcsak a kutatást, hanem az értelmes, humanista természettudományos gondolkodást is fontosnak tartotta.
Emilio Segrè pályája során számos elismerésben részesült:
Segrè 1936-ban feleségül vette Elfrida Shattuckot, akitől három gyermeke született. Magánéletét mindig távol tartotta a nyilvánosságtól. Jelleme közvetlen, de szigorú volt: szenvedélyes vitapartner és hűséges barát.
Emilio Segrè 1989. április 22-én halt meg Lafayette-ben, Kaliforniában. Élete a 20. századi fizikatörténet egyik legsűrűbb és legmozgalmasabb korszakát öleli fel – a klasszikus fizika végétől az atomkorszakig és azon túl.
Öröksége három szinten is jelentős:
Nevét ma is kutatóintézetek, egyetemek, díjak és laboratóriumok őrzik.
Emilio Segrè példája azt mutatja, hogy a tudomány nemcsak a természet törvényeinek feltárását jelenti, hanem az emberi felelősségtudat és erkölcsi döntések részét is képezi. Ő egyike volt azoknak, akik formálták a modern világot – egyszerre tudós, tanár, gondolkodó és krónikás. A fizika története az ő neve nélkül nem lenne teljes.