Martin Lewis Perl (tsz. Martin Lewis Perls)
Martin Lewis Perl 1927. június 24-én született New Yorkban, zsidó bevándorló családban. Apja cipőgyártó volt, édesanyja háztartásbeli. Perl már fiatalon érdeklődött a matematika és a fizika iránt. A Brooklyn Polytechnic Institute-ban szerzett mérnöki diplomát vegyészmérnöki szakon (1948), majd a második világháború után rövid ideig a General Electric vállalatnál dolgozott.
Ezután úgy döntött, hogy a fizika elmélyültebb megértése érdekében folytatja tanulmányait. A Columbia Egyetemen doktorált 1955-ben, vezetője I.I. Rabi, a mágneses rezonanciás technikák egyik úttörője volt. Doktori munkájában müonok és elektronok szórását vizsgálta, ami megalapozta későbbi érdeklődését a leptonfizika iránt.
PhD után Perl a University of Michigan professzora lett, majd hamarosan csatlakozott a frissen megalapított Stanford Linear Accelerator Centerhez (SLAC) Kaliforniában. Ott lehetősége nyílt nagy energiájú elektron-pozitron ütközések tanulmányozására a legmodernebb gyorsítók segítségével.
A részecskefizika 1960-as és ’70-es éveiben zajlott a standard modell kialakulása: a fizikusok feltérképezték az elemi részecskék (kvarkok, leptonok, bozonok) rendszerét. Az elektron és a müon már ismert leptonok voltak, de a standard modell szerint újabb „generációk” is lehetségesek voltak.
Perl úgy vélte, hogy lehetséges létezik egy harmadik generációs nehéz lepton, amely hasonlít az elektronra és a müonra, de nagyobb tömegű. Ez a feltételezett részecske az elektron családjának új tagja lehetne.
A SLAC-ban elektron-pozitron ütközéseket vizsgáltak 4–6 GeV közötti energián. Perl és munkatársai (köztük Yoshihiro (Ed) Tsai) az ún. Mark I detektorral dolgoztak. Ez a detektor képes volt pontosan mérni az ütközések utáni részecskéket, nyomokat és energiát.
A felfedezéshez vezető kulcs az volt, hogy az eseményekben gyakran jelentkezett:
1975-ben Perl publikálta a bizonyítékokat egy új lepton létezésére, amelyet tau-leptonnak neveztek el (jele: τ). A tau:
A tau felfedezése harmadik lepton-generációt jelentett – ez új dimenziót adott a részecskefizikának.
1995-ben Martin L. Perl megosztott fizikai Nobel-díjat kapott Frederick Reines társaságában (aki a neutrínó felfedezéséért kapta az elismerést).
A Nobel indoklása:
„az elemi részecskék fizikájában végzett úttörő kísérleteikért; Perl a tau-lepton felfedezéséért, Reines a neutrínó kimutatásáért.”
Ez a díj a leptonfizika két legnagyobb kísérleti áttörését ismerte el: a létező és a láthatatlan részecskék megértését.
Perl nemcsak kutató volt, hanem inspiráló tanár és gondolkodó is. Oktatott a Stanford Egyetemen, ahol sok doktorandusz karrierjét segítette elindítani. Többek között hangsúlyozta:
A Nobel-díj után sem állt le a kutatással. Később olyan kérdéseken dolgozott, mint a rejtett töltésű részecskék, új neutrínófajták, és a sötét anyag hipotézisei.
Perl munkásságát sok rangos díjjal ismerték el:
Martin Perl ötvözte a tudományos mélységet és a humort. Szerette a természetet, a zenét, és gyakran tartott előadásokat tudományos ismeretterjesztésről, diákoknak és laikusoknak. Írásaiban gyakran szellemes megfigyeléseket tett a tudományos élet működéséről.
Feleségével, Tobye Stein Perl-lel hat gyermekük született. Perl életének nagy részét a Stanford egyetemi környezetében töltötte, ott is halt meg 2014. szeptember 30-án, 87 évesen.
Martin L. Perl öröksége egyszerre kísérleti, elméleti és emberi:
Perl hitte, hogy az emberiség legnagyobb kincse a kérdezés képessége. A modern fizika egyik csendes hőse volt, aki nemcsak új részecskét fedezett fel, hanem új gondolkodásmódot is képviselt a részecskefizika világában.