Típusai
1. Khi-négyzet-próba a függetlenségre: Ezt a típust arra használják, hogy megállapítsák, van-e kapcsolat két kategóriás változó között. Például megvizsgálhatjuk, hogy a nem (férfi/nő) és a dohányzás (dohányzó/nem dohányzó) között van-e kapcsolat.
2. Khi-négyzet-próba a jó illeszkedésre: Ezt a típust akkor alkalmazzuk, amikor meg szeretnénk vizsgálni, hogy a megfigyelt eloszlás mennyire illeszkedik egy elvárt eloszláshoz. Például tesztelhetjük, hogy egy dobókocka megfelelően kiegyensúlyozott-e.
A χ²-próba lépései
1. Hipotézisek megfogalmazása: - Nullhipotézis (): Nincs kapcsolat a változók között (függetlenség esetén) vagy a megfigyelések megfelelnek az elvárt eloszlásnak (illeszkedés esetén). - Alternatív hipotézis (): Van kapcsolat a változók között (függetlenség esetén) vagy a megfigyelések nem felelnek meg az elvárt eloszlásnak (illeszkedés esetén).
2. Adatok összegyűjtése: Készítsünk egy kontingencia táblát a megfigyeléseinkről (függetlenség esetén) vagy számítsuk ki az elvárt gyakoriságokat (illeszkedés esetén).
3. Kiszámítás: A khi-négyzet statisztika a következőképpen számítható:
- Függetlenségi próba esetén: ahol a megfigyelt gyakoriság, pedig az elvárt gyakoriság.
- Jó illeszkedési próba esetén hasonló formulát használunk.
4. Döntési kritériumok megállapítása: - Válasszunk ki egy szignifikancia szintet (, például 0,05). - Határozzuk meg a szabadsági fokokat, amelyek függetlenségi próba esetén a következőképpen számíthatók: , ahol a sorok, pedig az oszlopok száma.
5. P-érték vagy kritikus érték meghatározása: - Használjuk a χ²-eloszlást a kiszámított statisztika és a szabadsági fokok segítségével. - Ha a p-érték kisebb, mint , elvetjük a nullhipotézist.
6. Következtetés: Fogalmazzuk meg a végső következtetést a kutatás kontextusában.