von Neumann architecture

Üdvözlöm, Ön a von Neumann architecture szó jelentését keresi. A DICTIOUS-ban nem csak a von Neumann architecture szó összes szótári jelentését megtalálod, hanem megismerheted az etimológiáját, a jellemzőit és azt is, hogyan kell a von Neumann architecture szót egyes és többes számban mondani. Minden, amit a von Neumann architecture szóról tudni kell, itt található. A von Neumann architecture szó meghatározása segít abban, hogy pontosabban és helyesebben fogalmazz, amikor beszélsz vagy írsz. Avon Neumann architecture és más szavak definíciójának ismerete gazdagítja a szókincsedet, és több és jobb nyelvi forráshoz juttat.

Főnév

von Neumann architecture (tsz. von Neumann architectures)

  1. (informatika) Neumann-architektúra

A von Neumann-architektúra egy számítógép-architektúra modell, amelyet John von Neumann és munkatársai dolgoztak ki a 1940-es években. Ez a modell vált a modern számítógépek alapjává, és napjainkban is szinte minden klasszikus digitális számítógép ennek az elvei szerint működik, még akkor is, ha időközben számos továbbfejlesztése született.



🧠 Alapötlet

A von Neumann-architektúra legfontosabb újítása az volt, hogy a program utasításait és az adatokat ugyanabban a memóriában tárolja. Ez forradalmi gondolat volt, mivel a korábbi rendszerek (pl. mechanikus számológépek vagy lyukkártyás gépek) külön kezelték a programot és az adatokat.



🧩 Főbb alkotóelemek

A klasszikus von Neumann-architektúra a következő részekből áll:

Komponens Funkciója
Központi feldolgozó egység (CPU) Az utasítások végrehajtása. Két fő részből áll:
Aritmetikai-logikai egység (ALU) Számítások és logikai műveletek
Vezérlőegység (CU) Az utasítások dekódolása és végrehajtása
Memória (RAM) Program és adatok tárolása
Bemeneti egység (Input) Felhasználói vagy külső adatbevitel
Kimeneti egység (Output) Eredmények megjelenítése, továbbítása
Buszrendszer A komponensek közti adat-, vezérlés- és címtovábbítás



📋 Működési elv – Utasításciklus

A von Neumann-architektúra szerint működő CPU lépésről lépésre hajtja végre a memóriában tárolt utasításokat:

  1. Fetch – Az utasítás lekérdezése a memóriából.
  2. Decode – Az utasítás értelmezése.
  3. Execute – A művelet végrehajtása (pl. összeadás, ugrás, adatmozgatás).
  4. Store – Az eredmény visszaírása (ha szükséges).

Ez a ciklus folyamatosan ismétlődik.



🧮 Előnyök

Előny Magyarázat
Egyszerű szerkezet Könnyen megvalósítható és általános célra alkalmas.
Programozhatóság A program utasításai memóriában vannak → könnyen módosíthatók.
Univerzális Egyetlen hardver képes különféle feladatokat végrehajtani a program alapján.



🧨 Hátrány – a von Neumann-szűk keresztmetszet

Az egyik legismertebb korlát a von Neumann-bottleneck:

  • Az adatok és az utasítások ugyanazon a buszon keresztül jutnak el a CPU-hoz.
  • Ez korlátozza az adatátviteli sebességet.
  • A CPU-nak várnia kell, míg a memóriából megérkezik az adat vagy az utasítás.

Ez a szűk keresztmetszet teljesítménycsökkenést eredményezhet, főként nagy számításigényű alkalmazásoknál (pl. AI, grafika, videó).



🧠 Összehasonlítás a Harvard-architektúrával

Tulajdonság Von Neumann Harvard
Utasítás + adat memória Közös Külön
Buszok száma Egy Kettő
Előny Egyszerűség Párhuzamos adat- és utasítás-hozzáférés
Használat PC, laptop Mikrovezérlők, DSP-k



🧭 Történelmi háttér

  • 1945: John von Neumann megírta a híres EDVAC-jelentést, amely lefektette az elveket.
  • Az első valós rendszer: IAS-gép (Institute for Advanced Study Computer) – 1951-ben.
  • A gyakorlatban a világ első von Neumann-architektúrájú számítógépe a Manchester Baby (1948) volt.



🖥 Példák modern von Neumann-architektúrákra

Szinte minden mai általános célú számítógép – legyen az Intel, AMD, ARM alapú – a von Neumann-elvet követi, bár fejlesztett és kibővített formában (cache, pipeline, superscalar, out-of-order execution stb.).



📌 Összefoglalás

A von Neumann-architektúra egy olyan számítógépes modell, amelyben a program és az adat ugyanabban a memóriában van tárolva, és a központi egység egymás után hajtja végre az utasításokat. Ez a modell egyszerű, rugalmas, és alapjául szolgál a mai általános célú számítógépek működésének. Legnagyobb korlátja a memória és a CPU közötti adatfolyam sebessége, amit modern rendszerek különféle gyorsító technikákkal próbálnak enyhíteni.