édes (“sweet”) + -kés (“-ish”, adjective-forming suffix)
édeskés (comparative édeskésebb, superlative legédeskésebb)
singular | plural | |
---|---|---|
nominative | édeskés | édeskések |
accusative | édeskéset | édeskéseket |
dative | édeskésnek | édeskéseknek |
instrumental | édeskéssel | édeskésekkel |
causal-final | édeskésért | édeskésekért |
translative | édeskéssé | édeskésekké |
terminative | édeskésig | édeskésekig |
essive-formal | édeskésként | édeskésekként |
essive-modal | — | — |
inessive | édeskésben | édeskésekben |
superessive | édeskésen | édeskéseken |
adessive | édeskésnél | édeskéseknél |
illative | édeskésbe | édeskésekbe |
sublative | édeskésre | édeskésekre |
allative | édeskéshez | édeskésekhez |
elative | édeskésből | édeskésekből |
delative | édeskésről | édeskésekről |
ablative | édeskéstől | édeskésektől |
non-attributive possessive – singular |
édeskésé | édeskéseké |
non-attributive possessive – plural |
édeskéséi | édeskésekéi |