épít (“to build”) + -ész (noun-forming suffix denoting an occupation)
építész (plural építészek)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | építész | építészek |
accusative | építészt | építészeket |
dative | építésznek | építészeknek |
instrumental | építésszel | építészekkel |
causal-final | építészért | építészekért |
translative | építésszé | építészekké |
terminative | építészig | építészekig |
essive-formal | építészként | építészekként |
essive-modal | — | — |
inessive | építészben | építészekben |
superessive | építészen | építészeken |
adessive | építésznél | építészeknél |
illative | építészbe | építészekbe |
sublative | építészre | építészekre |
allative | építészhez | építészekhez |
elative | építészből | építészekből |
delative | építészről | építészekről |
ablative | építésztől | építészektől |
non-attributive possessive - singular |
építészé | építészeké |
non-attributive possessive - plural |
építészéi | építészekéi |
Possessive forms of építész | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | építészem | építészeim |
2nd person sing. | építészed | építészeid |
3rd person sing. | építésze | építészei |
1st person plural | építészünk | építészeink |
2nd person plural | építészetek | építészeitek |
3rd person plural | építészük | építészeik |