First attested in 1845. From értekezik (“to discuss, consult, confer”) + -let (noun-forming suffix), from ért (“to understand”) + -ekezik.[1]
értekezlet (plural értekezletek)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | értekezlet | értekezletek |
accusative | értekezletet | értekezleteket |
dative | értekezletnek | értekezleteknek |
instrumental | értekezlettel | értekezletekkel |
causal-final | értekezletért | értekezletekért |
translative | értekezletté | értekezletekké |
terminative | értekezletig | értekezletekig |
essive-formal | értekezletként | értekezletekként |
essive-modal | — | — |
inessive | értekezletben | értekezletekben |
superessive | értekezleten | értekezleteken |
adessive | értekezletnél | értekezleteknél |
illative | értekezletbe | értekezletekbe |
sublative | értekezletre | értekezletekre |
allative | értekezlethez | értekezletekhez |
elative | értekezletből | értekezletekből |
delative | értekezletről | értekezletekről |
ablative | értekezlettől | értekezletektől |
non-attributive possessive - singular |
értekezleté | értekezleteké |
non-attributive possessive - plural |
értekezletéi | értekezletekéi |
Possessive forms of értekezlet | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | értekezletem | értekezleteim |
2nd person sing. | értekezleted | értekezleteid |
3rd person sing. | értekezlete | értekezletei |
1st person plural | értekezletünk | értekezleteink |
2nd person plural | értekezletetek | értekezleteitek |
3rd person plural | értekezletük | értekezleteik |