ízül (“to be attached by a joint, to form a joint with something”) + -et (noun-forming suffix)
ízület (plural ízületek)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | ízület | ízületek |
accusative | ízületet | ízületeket |
dative | ízületnek | ízületeknek |
instrumental | ízülettel | ízületekkel |
causal-final | ízületért | ízületekért |
translative | ízületté | ízületekké |
terminative | ízületig | ízületekig |
essive-formal | ízületként | ízületekként |
essive-modal | — | — |
inessive | ízületben | ízületekben |
superessive | ízületen | ízületeken |
adessive | ízületnél | ízületeknél |
illative | ízületbe | ízületekbe |
sublative | ízületre | ízületekre |
allative | ízülethez | ízületekhez |
elative | ízületből | ízületekből |
delative | ízületről | ízületekről |
ablative | ízülettől | ízületektől |
non-attributive possessive - singular |
ízületé | ízületeké |
non-attributive possessive - plural |
ízületéi | ízületekéi |
Possessive forms of ízület | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | ízületem | ízületeim |
2nd person sing. | ízületed | ízületeid |
3rd person sing. | ízülete | ízületei |
1st person plural | ízületünk | ízületeink |
2nd person plural | ízületetek | ízületeitek |
3rd person plural | ízületük | ízületeik |