összecsapás (plural összecsapások)
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | összecsapás | összecsapások |
accusative | összecsapást | összecsapásokat |
dative | összecsapásnak | összecsapásoknak |
instrumental | összecsapással | összecsapásokkal |
causal-final | összecsapásért | összecsapásokért |
translative | összecsapássá | összecsapásokká |
terminative | összecsapásig | összecsapásokig |
essive-formal | összecsapásként | összecsapásokként |
essive-modal | — | — |
inessive | összecsapásban | összecsapásokban |
superessive | összecsapáson | összecsapásokon |
adessive | összecsapásnál | összecsapásoknál |
illative | összecsapásba | összecsapásokba |
sublative | összecsapásra | összecsapásokra |
allative | összecsapáshoz | összecsapásokhoz |
elative | összecsapásból | összecsapásokból |
delative | összecsapásról | összecsapásokról |
ablative | összecsapástól | összecsapásoktól |
non-attributive possessive - singular |
összecsapásé | összecsapásoké |
non-attributive possessive - plural |
összecsapáséi | összecsapásokéi |
Possessive forms of összecsapás | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | összecsapásom | összecsapásaim |
2nd person sing. | összecsapásod | összecsapásaid |
3rd person sing. | összecsapása | összecsapásai |
1st person plural | összecsapásunk | összecsapásaink |
2nd person plural | összecsapásotok | összecsapásaitok |
3rd person plural | összecsapásuk | összecsapásaik |