Probably of Pre-Greek origin.
δοθῐήν • (dothiḗn) m (genitive δοθῐῆνος); third declension
Case / # | Singular | Dual | Plural | ||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Nominative | ὁ δοθῐήν ho dothiḗn |
τὼ δοθῐῆνε tṑ dothiêne |
οἱ δοθῐῆνες hoi dothiênes | ||||||||||
Genitive | τοῦ δοθῐῆνος toû dothiênos |
τοῖν δοθῐήνοιν toîn dothiḗnoin |
τῶν δοθῐήνων tôn dothiḗnōn | ||||||||||
Dative | τῷ δοθῐῆνῐ tôi dothiêni |
τοῖν δοθῐήνοιν toîn dothiḗnoin |
τοῖς δοθῐῆσῐ / δοθῐῆσῐν toîs dothiêsi(n) | ||||||||||
Accusative | τὸν δοθῐῆνᾰ tòn dothiêna |
τὼ δοθῐῆνε tṑ dothiêne |
τοὺς δοθῐῆνᾰς toùs dothiênas | ||||||||||
Vocative | δοθῐήν dothiḗn |
δοθῐῆνε dothiêne |
δοθῐῆνες dothiênes | ||||||||||
Notes: |
|