From κῠ́ων (kúōn, “dog”) + κράμβη (krámbē, “cabbage”).
κῠνοκρᾰ́μβη • (kunokrámbē) f (genitive κῠνοκρᾰ́μβης); first declension
| Case / # | Singular | Dual | Plural | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Nominative | ἡ κῠνοκρᾰ́μβη hē kunokrámbē |
τὼ κῠνοκρᾰ́μβᾱ tṑ kunokrámbā |
αἱ κῠνοκρᾰ́μβαι hai kunokrámbai | ||||||||||
| Genitive | τῆς κῠνοκρᾰ́μβης tês kunokrámbēs |
τοῖν κῠνοκρᾰ́μβαιν toîn kunokrámbain |
τῶν κῠνοκρᾰμβῶν tôn kunokrambôn | ||||||||||
| Dative | τῇ κῠνοκρᾰ́μβῃ têi kunokrámbēi |
τοῖν κῠνοκρᾰ́μβαιν toîn kunokrámbain |
ταῖς κῠνοκρᾰ́μβαις taîs kunokrámbais | ||||||||||
| Accusative | τὴν κῠνοκρᾰ́μβην tḕn kunokrámbēn |
τὼ κῠνοκρᾰ́μβᾱ tṑ kunokrámbā |
τᾱ̀ς κῠνοκρᾰ́μβᾱς tā̀s kunokrámbās | ||||||||||
| Vocative | κῠνοκρᾰ́μβη kunokrámbē |
κῠνοκρᾰ́μβᾱ kunokrámbā |
κῠνοκρᾰ́μβαι kunokrámbai | ||||||||||
| Notes: |
| ||||||||||||