ἀγᾰνακτούμενος • (aganaktoúmenos) m (feminine ἀγᾰνακτουμένη, neuter ἀγᾰνακτούμενον); first/second declension
Number | Singular | Dual | Plural | |||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Case/Gender | Masculine | Feminine | Neuter | Masculine | Feminine | Neuter | Masculine | Feminine | Neuter | |||||
Nominative | ἀγανακτούμενος aganaktoúmenos |
ἀγανακτουμένη aganaktouménē |
ἀγανακτούμενον aganaktoúmenon |
ἀγανακτουμένω aganaktouménō |
ἀγανακτουμένᾱ aganaktouménā |
ἀγανακτουμένω aganaktouménō |
ἀγανακτούμενοι aganaktoúmenoi |
ἀγανακτούμεναι aganaktoúmenai |
ἀγανακτούμενᾰ aganaktoúmena | |||||
Genitive | ἀγανακτουμένου aganaktouménou |
ἀγανακτουμένης aganaktouménēs |
ἀγανακτουμένου aganaktouménou |
ἀγανακτουμένοιν aganaktouménoin |
ἀγανακτουμέναιν aganaktouménain |
ἀγανακτουμένοιν aganaktouménoin |
ἀγανακτουμένων aganaktouménōn |
ἀγανακτουμένων aganaktouménōn |
ἀγανακτουμένων aganaktouménōn | |||||
Dative | ἀγανακτουμένῳ aganaktouménōi |
ἀγανακτουμένῃ aganaktouménēi |
ἀγανακτουμένῳ aganaktouménōi |
ἀγανακτουμένοιν aganaktouménoin |
ἀγανακτουμέναιν aganaktouménain |
ἀγανακτουμένοιν aganaktouménoin |
ἀγανακτουμένοις aganaktouménois |
ἀγανακτουμέναις aganaktouménais |
ἀγανακτουμένοις aganaktouménois | |||||
Accusative | ἀγανακτούμενον aganaktoúmenon |
ἀγανακτουμένην aganaktouménēn |
ἀγανακτούμενον aganaktoúmenon |
ἀγανακτουμένω aganaktouménō |
ἀγανακτουμένᾱ aganaktouménā |
ἀγανακτουμένω aganaktouménō |
ἀγανακτουμένους aganaktouménous |
ἀγανακτουμένᾱς aganaktouménās |
ἀγανακτούμενᾰ aganaktoúmena | |||||
Vocative | ἀγανακτούμενε aganaktoúmene |
ἀγανακτουμένη aganaktouménē |
ἀγανακτούμενον aganaktoúmenon |
ἀγανακτουμένω aganaktouménō |
ἀγανακτουμένᾱ aganaktouménā |
ἀγανακτουμένω aganaktouménō |
ἀγανακτούμενοι aganaktoúmenoi |
ἀγανακτούμεναι aganaktoúmenai |
ἀγανακτούμενᾰ aganaktoúmena | |||||
Derived forms | Adverb | Comparative | Superlative | |||||||||||
ἀγανακτουμένως aganaktouménōs |
ἀγανακτουμενώτερος aganaktoumenṓteros |
ἀγανακτουμενώτᾰτος aganaktoumenṓtatos | ||||||||||||
Notes: |
|