From német (“German”).
Németh
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | Németh | Némethek |
accusative | Némethet | Németheket |
dative | Némethnek | Németheknek |
instrumental | Némethtel | Némethekkel |
causal-final | Némethért | Némethekért |
translative | Némethté | Némethekké |
terminative | Némethig | Némethekig |
essive-formal | Némethként | Némethekként |
essive-modal | — | — |
inessive | Némethben | Némethekben |
superessive | Némethen | Németheken |
adessive | Némethnél | Németheknél |
illative | Némethbe | Némethekbe |
sublative | Némethre | Némethekre |
allative | Némethhez | Némethekhez |
elative | Némethből | Némethekből |
delative | Némethről | Némethekről |
ablative | Némethtől | Némethektől |
non-attributive possessive - singular |
Némethé | Németheké |
non-attributive possessive - plural |
Némethéi | Némethekéi |
Possessive forms of Németh | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | Némethem | Németheim |
2nd person sing. | Némethed | Németheid |
3rd person sing. | Némethe | Némethei |
1st person plural | Némethünk | Németheink |
2nd person plural | Némethetek | Németheitek |
3rd person plural | Némethük | Németheik |