be- (“in, into”) + tét (the action of placing, putting), from the verb tesz (“to put”).[1] Compare German Einlage, Einsatz.
betét (plural betétek)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | betét | betétek |
accusative | betétet | betéteket |
dative | betétnek | betéteknek |
instrumental | betéttel | betétekkel |
causal-final | betétért | betétekért |
translative | betétté | betétekké |
terminative | betétig | betétekig |
essive-formal | betétként | betétekként |
essive-modal | — | — |
inessive | betétben | betétekben |
superessive | betéten | betéteken |
adessive | betétnél | betéteknél |
illative | betétbe | betétekbe |
sublative | betétre | betétekre |
allative | betéthez | betétekhez |
elative | betétből | betétekből |
delative | betétről | betétekről |
ablative | betéttől | betétektől |
non-attributive possessive - singular |
betété | betéteké |
non-attributive possessive - plural |
betétéi | betétekéi |
Possessive forms of betét | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | betétem | betéteim, betétjeim |
2nd person sing. | betéted | betéteid, betétjeid |
3rd person sing. | betéte, betétje | betétei, betétjei |
1st person plural | betétünk | betéteink, betétjeink |
2nd person plural | betétetek | betéteitek, betétjeitek |
3rd person plural | betétük, betétjük | betéteik, betétjeik |