First attested in 1939. Artificial back-formation from archaic csörtöl / csertel (“to clash weapons”).[1][2]
csörte (plural csörték)
singular | plural | |
---|---|---|
nominative | csörte | csörték |
accusative | csörtét | csörtéket |
dative | csörtének | csörtéknek |
instrumental | csörtével | csörtékkel |
causal-final | csörtéért | csörtékért |
translative | csörtévé | csörtékké |
terminative | csörtéig | csörtékig |
essive-formal | csörteként | csörtékként |
essive-modal | — | — |
inessive | csörtében | csörtékben |
superessive | csörtén | csörtéken |
adessive | csörténél | csörtéknél |
illative | csörtébe | csörtékbe |
sublative | csörtére | csörtékre |
allative | csörtéhez | csörtékhez |
elative | csörtéből | csörtékből |
delative | csörtéről | csörtékről |
ablative | csörtétől | csörtéktől |
non-attributive possessive – singular |
csörtéé | csörtéké |
non-attributive possessive – plural |
csörtééi | csörtékéi |
possessor | single possession | multiple possessions |
---|---|---|
1st person sing. | csörtém | csörtéim |
2nd person sing. | csörtéd | csörtéid |
3rd person sing. | csörtéje | csörtéi |
1st person plural | csörténk | csörtéink |
2nd person plural | csörtétek | csörtéitek |
3rd person plural | csörtéjük | csörtéik |