egyen + -let, created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.
egyenlet (plural egyenletek)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | egyenlet | egyenletek |
accusative | egyenletet | egyenleteket |
dative | egyenletnek | egyenleteknek |
instrumental | egyenlettel | egyenletekkel |
causal-final | egyenletért | egyenletekért |
translative | egyenletté | egyenletekké |
terminative | egyenletig | egyenletekig |
essive-formal | egyenletként | egyenletekként |
essive-modal | — | — |
inessive | egyenletben | egyenletekben |
superessive | egyenleten | egyenleteken |
adessive | egyenletnél | egyenleteknél |
illative | egyenletbe | egyenletekbe |
sublative | egyenletre | egyenletekre |
allative | egyenlethez | egyenletekhez |
elative | egyenletből | egyenletekből |
delative | egyenletről | egyenletekről |
ablative | egyenlettől | egyenletektől |
non-attributive possessive - singular |
egyenleté | egyenleteké |
non-attributive possessive - plural |
egyenletéi | egyenletekéi |
Possessive forms of egyenlet | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | egyenletem | egyenleteim |
2nd person sing. | egyenleted | egyenleteid |
3rd person sing. | egyenlete | egyenletei |
1st person plural | egyenletünk | egyenleteink |
2nd person plural | egyenletetek | egyenleteitek |
3rd person plural | egyenletük | egyenleteik |