egyesít (“to unite”) + -és (noun-forming suffix)
egyesítés (plural egyesítések)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | egyesítés | egyesítések |
accusative | egyesítést | egyesítéseket |
dative | egyesítésnek | egyesítéseknek |
instrumental | egyesítéssel | egyesítésekkel |
causal-final | egyesítésért | egyesítésekért |
translative | egyesítéssé | egyesítésekké |
terminative | egyesítésig | egyesítésekig |
essive-formal | egyesítésként | egyesítésekként |
essive-modal | — | — |
inessive | egyesítésben | egyesítésekben |
superessive | egyesítésen | egyesítéseken |
adessive | egyesítésnél | egyesítéseknél |
illative | egyesítésbe | egyesítésekbe |
sublative | egyesítésre | egyesítésekre |
allative | egyesítéshez | egyesítésekhez |
elative | egyesítésből | egyesítésekből |
delative | egyesítésről | egyesítésekről |
ablative | egyesítéstől | egyesítésektől |
non-attributive possessive - singular |
egyesítésé | egyesítéseké |
non-attributive possessive - plural |
egyesítéséi | egyesítésekéi |
Possessive forms of egyesítés | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | egyesítésem | egyesítéseim |
2nd person sing. | egyesítésed | egyesítéseid |
3rd person sing. | egyesítése | egyesítései |
1st person plural | egyesítésünk | egyesítéseink |
2nd person plural | egyesítésetek | egyesítéseitek |
3rd person plural | egyesítésük | egyesítéseik |