egy (“one”) + jegyű (“of digit”), from jegy (“digit”) + -ű (adjective-forming suffix)
egyjegyű (not comparable)
| Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | egyjegyű | egyjegyűek |
| accusative | egyjegyűt | egyjegyűeket |
| dative | egyjegyűnek | egyjegyűeknek |
| instrumental | egyjegyűvel | egyjegyűekkel |
| causal-final | egyjegyűért | egyjegyűekért |
| translative | egyjegyűvé | egyjegyűekké |
| terminative | egyjegyűig | egyjegyűekig |
| essive-formal | egyjegyűként | egyjegyűekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | egyjegyűben | egyjegyűekben |
| superessive | egyjegyűn | egyjegyűeken |
| adessive | egyjegyűnél | egyjegyűeknél |
| illative | egyjegyűbe | egyjegyűekbe |
| sublative | egyjegyűre | egyjegyűekre |
| allative | egyjegyűhöz | egyjegyűekhez |
| elative | egyjegyűből | egyjegyűekből |
| delative | egyjegyűről | egyjegyűekről |
| ablative | egyjegyűtől | egyjegyűektől |
| non-attributive possessive - singular |
egyjegyűé | egyjegyűeké |
| non-attributive possessive - plural |
egyjegyűéi | egyjegyűekéi |