egy (“identical, the same”) + kedvű (“of mood”), from kedv (“mood, temper, disposition”) + -ű (adjective-forming suffix), a calque from German. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]
egykedvű (comparative egykedvűbb, superlative legegykedvűbb)
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | egykedvű | egykedvűek |
accusative | egykedvűt | egykedvűeket |
dative | egykedvűnek | egykedvűeknek |
instrumental | egykedvűvel | egykedvűekkel |
causal-final | egykedvűért | egykedvűekért |
translative | egykedvűvé | egykedvűekké |
terminative | egykedvűig | egykedvűekig |
essive-formal | egykedvűként | egykedvűekként |
essive-modal | — | — |
inessive | egykedvűben | egykedvűekben |
superessive | egykedvűn | egykedvűeken |
adessive | egykedvűnél | egykedvűeknél |
illative | egykedvűbe | egykedvűekbe |
sublative | egykedvűre | egykedvűekre |
allative | egykedvűhöz | egykedvűekhez |
elative | egykedvűből | egykedvűekből |
delative | egykedvűről | egykedvűekről |
ablative | egykedvűtől | egykedvűektől |
non-attributive possessive - singular |
egykedvűé | egykedvűeké |
non-attributive possessive - plural |
egykedvűéi | egykedvűekéi |