egy + értelmű[1] (literally, “of/with one sense/meaning”)
egyértelmű (comparative egyértelműbb, superlative legegyértelműbb)
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | egyértelmű | egyértelműek |
accusative | egyértelműt | egyértelműeket |
dative | egyértelműnek | egyértelműeknek |
instrumental | egyértelművel | egyértelműekkel |
causal-final | egyértelműért | egyértelműekért |
translative | egyértelművé | egyértelműekké |
terminative | egyértelműig | egyértelműekig |
essive-formal | egyértelműként | egyértelműekként |
essive-modal | — | — |
inessive | egyértelműben | egyértelműekben |
superessive | egyértelműn | egyértelműeken |
adessive | egyértelműnél | egyértelműeknél |
illative | egyértelműbe | egyértelműekbe |
sublative | egyértelműre | egyértelműekre |
allative | egyértelműhöz | egyértelműekhez |
elative | egyértelműből | egyértelműekből |
delative | egyértelműről | egyértelműekről |
ablative | egyértelműtől | egyértelműektől |
non-attributive possessive - singular |
egyértelműé | egyértelműeké |
non-attributive possessive - plural |
egyértelműéi | egyértelműekéi |