együtt (“together”) + ható (“acting”), literally, “co-efficient”.
együttható (plural együtthatók)
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | együttható | együtthatók |
accusative | együtthatót | együtthatókat |
dative | együtthatónak | együtthatóknak |
instrumental | együtthatóval | együtthatókkal |
causal-final | együtthatóért | együtthatókért |
translative | együtthatóvá | együtthatókká |
terminative | együtthatóig | együtthatókig |
essive-formal | együtthatóként | együtthatókként |
essive-modal | — | — |
inessive | együtthatóban | együtthatókban |
superessive | együtthatón | együtthatókon |
adessive | együtthatónál | együtthatóknál |
illative | együtthatóba | együtthatókba |
sublative | együtthatóra | együtthatókra |
allative | együtthatóhoz | együtthatókhoz |
elative | együtthatóból | együtthatókból |
delative | együtthatóról | együtthatókról |
ablative | együtthatótól | együtthatóktól |
non-attributive possessive - singular |
együtthatóé | együtthatóké |
non-attributive possessive - plural |
együtthatóéi | együtthatókéi |
Possessive forms of együttható | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | együtthatóm | együtthatóim |
2nd person sing. | együtthatód | együtthatóid |
3rd person sing. | együtthatója | együtthatói |
1st person plural | együtthatónk | együtthatóink |
2nd person plural | együtthatótok | együtthatóitok |
3rd person plural | együtthatójuk | együtthatóik |