From Latin extasis, from Ancient Greek ἔκστασις (ékstasis), from ἐξίστημι (exístēmi, “I displace”), from ἐκ (ek, “out”) and ἵστημι (hístēmi, “I stand”).[1]
eksztázis (plural eksztázisok)
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | eksztázis | eksztázisok |
| accusative | eksztázist | eksztázisokat |
| dative | eksztázisnak | eksztázisoknak |
| instrumental | eksztázissal | eksztázisokkal |
| causal-final | eksztázisért | eksztázisokért |
| translative | eksztázissá | eksztázisokká |
| terminative | eksztázisig | eksztázisokig |
| essive-formal | eksztázisként | eksztázisokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | eksztázisban | eksztázisokban |
| superessive | eksztázison | eksztázisokon |
| adessive | eksztázisnál | eksztázisoknál |
| illative | eksztázisba | eksztázisokba |
| sublative | eksztázisra | eksztázisokra |
| allative | eksztázishoz | eksztázisokhoz |
| elative | eksztázisból | eksztázisokból |
| delative | eksztázisról | eksztázisokról |
| ablative | eksztázistól | eksztázisoktól |
| non-attributive possessive - singular |
eksztázisé | eksztázisoké |
| non-attributive possessive - plural |
eksztáziséi | eksztázisokéi |
| Possessive forms of eksztázis | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | eksztázisom | eksztázisaim |
| 2nd person sing. | eksztázisod | eksztázisaid |
| 3rd person sing. | eksztázisa | eksztázisai |
| 1st person plural | eksztázisunk | eksztázisaink |
| 2nd person plural | eksztázisotok | eksztázisaitok |
| 3rd person plural | eksztázisuk | eksztázisaik |