From elő- (“before”) + érzet (“sense”).
előérzet (plural előérzetek)
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | előérzet | — |
| accusative | előérzetet | — |
| dative | előérzetnek | — |
| instrumental | előérzettel | — |
| causal-final | előérzetért | — |
| translative | előérzetté | — |
| terminative | előérzetig | — |
| essive-formal | előérzetként | — |
| essive-modal | — | — |
| inessive | előérzetben | — |
| superessive | előérzeten | — |
| adessive | előérzetnél | — |
| illative | előérzetbe | — |
| sublative | előérzetre | — |
| allative | előérzethez | — |
| elative | előérzetből | — |
| delative | előérzetről | — |
| ablative | előérzettől | — |
| non-attributive possessive - singular |
előérzeté | — |
| non-attributive possessive - plural |
előérzetéi | — |
| Possessive forms of előérzet | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | előérzetem | — |
| 2nd person sing. | előérzeted | — |
| 3rd person sing. | előérzete | — |
| 1st person plural | előérzetünk | — |
| 2nd person plural | előérzetetek | — |
| 3rd person plural | előérzetük | — |