előny (“advantage”) + -telen (“dis-, without”, adjective-forming suffix)
előnytelen (comparative előnytelenebb, superlative legelőnytelenebb)
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | előnytelen | előnytelenek |
| accusative | előnytelent | előnyteleneket |
| dative | előnytelennek | előnyteleneknek |
| instrumental | előnytelennel | előnytelenekkel |
| causal-final | előnytelenért | előnytelenekért |
| translative | előnytelenné | előnytelenekké |
| terminative | előnytelenig | előnytelenekig |
| essive-formal | előnytelenként | előnytelenekként |
| essive-modal | előnytelenül | — |
| inessive | előnytelenben | előnytelenekben |
| superessive | előnytelenen | előnyteleneken |
| adessive | előnytelennél | előnyteleneknél |
| illative | előnytelenbe | előnytelenekbe |
| sublative | előnytelenre | előnytelenekre |
| allative | előnytelenhez | előnytelenekhez |
| elative | előnytelenből | előnytelenekből |
| delative | előnytelenről | előnytelenekről |
| ablative | előnytelentől | előnytelenektől |
| non-attributive possessive - singular |
előnytelené | előnyteleneké |
| non-attributive possessive - plural |
előnytelenéi | előnytelenekéi |