esemény (“event”) + -telen (“-less, without”)
eseménytelen (comparative eseménytelenebb, superlative legeseménytelenebb)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | eseménytelen | eseménytelenek |
accusative | eseménytelent | eseményteleneket |
dative | eseménytelennek | eseményteleneknek |
instrumental | eseménytelennel | eseménytelenekkel |
causal-final | eseménytelenért | eseménytelenekért |
translative | eseménytelenné | eseménytelenekké |
terminative | eseménytelenig | eseménytelenekig |
essive-formal | eseménytelenként | eseménytelenekként |
essive-modal | eseménytelenül | — |
inessive | eseménytelenben | eseménytelenekben |
superessive | eseménytelenen | eseményteleneken |
adessive | eseménytelennél | eseményteleneknél |
illative | eseménytelenbe | eseménytelenekbe |
sublative | eseménytelenre | eseménytelenekre |
allative | eseménytelenhez | eseménytelenekhez |
elative | eseménytelenből | eseménytelenekből |
delative | eseménytelenről | eseménytelenekről |
ablative | eseménytelentől | eseménytelenektől |
non-attributive possessive - singular |
eseménytelené | eseményteleneké |
non-attributive possessive - plural |
eseménytelenéi | eseménytelenekéi |