From fehér (“white”) + vérű (“of blood, -blooded”), from vér (“blood”) + -ű (adjective-forming suffix).
fehérvérű (not comparable)
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | fehérvérű | fehérvérűek |
accusative | fehérvérűt | fehérvérűeket |
dative | fehérvérűnek | fehérvérűeknek |
instrumental | fehérvérűvel | fehérvérűekkel |
causal-final | fehérvérűért | fehérvérűekért |
translative | fehérvérűvé | fehérvérűekké |
terminative | fehérvérűig | fehérvérűekig |
essive-formal | fehérvérűként | fehérvérűekként |
essive-modal | — | — |
inessive | fehérvérűben | fehérvérűekben |
superessive | fehérvérűn | fehérvérűeken |
adessive | fehérvérűnél | fehérvérűeknél |
illative | fehérvérűbe | fehérvérűekbe |
sublative | fehérvérűre | fehérvérűekre |
allative | fehérvérűhöz | fehérvérűekhez |
elative | fehérvérűből | fehérvérűekből |
delative | fehérvérűről | fehérvérűekről |
ablative | fehérvérűtől | fehérvérűektől |
non-attributive possessive - singular |
fehérvérűé | fehérvérűeké |
non-attributive possessive - plural |
fehérvérűéi | fehérvérűekéi |