fog (“tooth”) + orvos (“doctor”)
fogorvos (plural fogorvosok)
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | fogorvos | fogorvosok |
accusative | fogorvost | fogorvosokat |
dative | fogorvosnak | fogorvosoknak |
instrumental | fogorvossal | fogorvosokkal |
causal-final | fogorvosért | fogorvosokért |
translative | fogorvossá | fogorvosokká |
terminative | fogorvosig | fogorvosokig |
essive-formal | fogorvosként | fogorvosokként |
essive-modal | — | — |
inessive | fogorvosban | fogorvosokban |
superessive | fogorvoson | fogorvosokon |
adessive | fogorvosnál | fogorvosoknál |
illative | fogorvosba | fogorvosokba |
sublative | fogorvosra | fogorvosokra |
allative | fogorvoshoz | fogorvosokhoz |
elative | fogorvosból | fogorvosokból |
delative | fogorvosról | fogorvosokról |
ablative | fogorvostól | fogorvosoktól |
non-attributive possessive - singular |
fogorvosé | fogorvosoké |
non-attributive possessive - plural |
fogorvoséi | fogorvosokéi |
Possessive forms of fogorvos | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | fogorvosom | fogorvosaim |
2nd person sing. | fogorvosod | fogorvosaid |
3rd person sing. | fogorvosa | fogorvosai |
1st person plural | fogorvosunk | fogorvosaink |
2nd person plural | fogorvosotok | fogorvosaitok |
3rd person plural | fogorvosuk | fogorvosaik |