fog (“to catch”) + -ékony (adjective-forming suffix denoting ability or tendency)
fogékony (comparative fogékonyabb, superlative legfogékonyabb)
Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | fogékony | fogékonyak |
accusative | fogékonyat | fogékonyakat |
dative | fogékonynak | fogékonyaknak |
instrumental | fogékonnyal | fogékonyakkal |
causal-final | fogékonyért | fogékonyakért |
translative | fogékonnyá | fogékonyakká |
terminative | fogékonyig | fogékonyakig |
essive-formal | fogékonyként | fogékonyakként |
essive-modal | — | — |
inessive | fogékonyban | fogékonyakban |
superessive | fogékonyon | fogékonyakon |
adessive | fogékonynál | fogékonyaknál |
illative | fogékonyba | fogékonyakba |
sublative | fogékonyra | fogékonyakra |
allative | fogékonyhoz | fogékonyakhoz |
elative | fogékonyból | fogékonyakból |
delative | fogékonyról | fogékonyakról |
ablative | fogékonytól | fogékonyaktól |
non-attributive possessive - singular |
fogékonyé | fogékonyaké |
non-attributive possessive - plural |
fogékonyéi | fogékonyakéi |