From főnév (“noun”) + képző (“suffix”).
főnévképző (plural főnévképzők)
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | főnévképző | főnévképzők |
accusative | főnévképzőt | főnévképzőket |
dative | főnévképzőnek | főnévképzőknek |
instrumental | főnévképzővel | főnévképzőkkel |
causal-final | főnévképzőért | főnévképzőkért |
translative | főnévképzővé | főnévképzőkké |
terminative | főnévképzőig | főnévképzőkig |
essive-formal | főnévképzőként | főnévképzőkként |
essive-modal | — | — |
inessive | főnévképzőben | főnévképzőkben |
superessive | főnévképzőn | főnévképzőkön |
adessive | főnévképzőnél | főnévképzőknél |
illative | főnévképzőbe | főnévképzőkbe |
sublative | főnévképzőre | főnévképzőkre |
allative | főnévképzőhöz | főnévképzőkhöz |
elative | főnévképzőből | főnévképzőkből |
delative | főnévképzőről | főnévképzőkről |
ablative | főnévképzőtől | főnévképzőktől |
non-attributive possessive - singular |
főnévképzőé | főnévképzőké |
non-attributive possessive - plural |
főnévképzőéi | főnévképzőkéi |
Possessive forms of főnévképző | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | főnévképzőm | főnévképzőim |
2nd person sing. | főnévképződ | főnévképzőid |
3rd person sing. | főnévképzője | főnévképzői |
1st person plural | főnévképzőnk | főnévképzőink |
2nd person plural | főnévképzőtök | főnévképzőitek |
3rd person plural | főnévképzőjük | főnévképzőik |