From gége (“larynx”) + -ész (noun-forming suffix denoting an occupation).
gégész (plural gégészek)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | gégész | gégészek |
accusative | gégészt | gégészeket |
dative | gégésznek | gégészeknek |
instrumental | gégésszel | gégészekkel |
causal-final | gégészért | gégészekért |
translative | gégésszé | gégészekké |
terminative | gégészig | gégészekig |
essive-formal | gégészként | gégészekként |
essive-modal | — | — |
inessive | gégészben | gégészekben |
superessive | gégészen | gégészeken |
adessive | gégésznél | gégészeknél |
illative | gégészbe | gégészekbe |
sublative | gégészre | gégészekre |
allative | gégészhez | gégészekhez |
elative | gégészből | gégészekből |
delative | gégészről | gégészekről |
ablative | gégésztől | gégészektől |
non-attributive possessive - singular |
gégészé | gégészeké |
non-attributive possessive - plural |
gégészéi | gégészekéi |
Possessive forms of gégész | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | gégészem | gégészeim |
2nd person sing. | gégészed | gégészeid |
3rd person sing. | gégésze | gégészei |
1st person plural | gégészünk | gégészeink |
2nd person plural | gégészetek | gégészeitek |
3rd person plural | gégészük | gégészeik |