gyerek (“child”) + játék (“toy”)
gyerekjáték (plural gyerekjátékok)
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | gyerekjáték | gyerekjátékok |
accusative | gyerekjátékot | gyerekjátékokat |
dative | gyerekjátéknak | gyerekjátékoknak |
instrumental | gyerekjátékkal | gyerekjátékokkal |
causal-final | gyerekjátékért | gyerekjátékokért |
translative | gyerekjátékká | gyerekjátékokká |
terminative | gyerekjátékig | gyerekjátékokig |
essive-formal | gyerekjátékként | gyerekjátékokként |
essive-modal | — | — |
inessive | gyerekjátékban | gyerekjátékokban |
superessive | gyerekjátékon | gyerekjátékokon |
adessive | gyerekjátéknál | gyerekjátékoknál |
illative | gyerekjátékba | gyerekjátékokba |
sublative | gyerekjátékra | gyerekjátékokra |
allative | gyerekjátékhoz | gyerekjátékokhoz |
elative | gyerekjátékból | gyerekjátékokból |
delative | gyerekjátékról | gyerekjátékokról |
ablative | gyerekjátéktól | gyerekjátékoktól |
non-attributive possessive - singular |
gyerekjátéké | gyerekjátékoké |
non-attributive possessive - plural |
gyerekjátékéi | gyerekjátékokéi |
Possessive forms of gyerekjáték | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | gyerekjátékom | gyerekjátékaim |
2nd person sing. | gyerekjátékod | gyerekjátékaid |
3rd person sing. | gyerekjátéka | gyerekjátékai |
1st person plural | gyerekjátékunk | gyerekjátékaink |
2nd person plural | gyerekjátékotok | gyerekjátékaitok |
3rd person plural | gyerekjátékuk | gyerekjátékaik |